Egyik legeredetibb színészünk, de magáról csak nagyon ritkán árul el bármit is. Most azonban (szinte) mindent megtudhatunk róla, amire mindig is kíváncsiak voltunk: Mucsi Zoltán a Bérczes Lászlóval készített beszélgetőkönyvben őszintén és kendőzetlenül vall szakmáról, magánéletről, melós apáról és arról, végül miért alakult úgy, hogy nem géplakatosként élte le az életét.
Híreink
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője.
Kezdetben, Katona László mozdulatlanul és némán is beszédes figuráját látva, Oblomov jut eszembe. Ettől egyfajta (irodalmi) időutazásba kezdek, van idő rá, mert a színészek már a bevilágított színpadon ülnek, míg a publikum komótosan helyet foglal.
Bár elsősorban dramaturgént dolgozom, a Kalap már a második rendezésem itt a B32-ben. Hasonlóan a Madárka című első munkámhoz, személyes motivációból választottam az anyagot. Oliver Sacks könyve régóta a kedvenceim közé tartozott, és most éreztem úgy, hogy a barátaimmal szívesen megpróbálnék egy előadást készíteni belőle.
Eleven éjszakával kezdődött, tavaszi karantén lett belőle. Nyáron jókedvünk volt, elkészítettük a Kicsibácsit. Aztán elindult Kartonpapa rendet tenni, de a második hullám megelőzte.
A Kicsibácsi, kicsinéni próbái már javában zajlanak, készülünk a Vidor Fesztiválra és az Ördögkatlan Napokra, aztán pedig elkezdjük próbálni Tasnádi István Kartonpapa című darabját a szerző rendezésében.
Az adód 1 százaléka sokat számít nekünk!
Támogass minket, hogy fontos témákról készíthessünk elgondolkodtató és szórakoztató előadásokat.
Adószámunk: 14674291243
Ismét közös produkcióra készül a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. Az eleven éjszaka magyarországi bemutatójára február 22-én kerül sor.
Főleg a neurológusa mutatja fel töményen a kiáltó abszurditást: korunk legelterjedtebb pszichés zavara, az abnormálissá felduzzasztott hiú ego a közmegegyezés szerint még bőven belefér a normális kategóriába.
Szinte naponta jelenik meg cikk arról, hogy világszerte egyre több az ilyen vagy olyan viselkedésproblémával küzdő gyerek.
Egyik ember megválthatja a másikat? Képes lehetek alakítani a másik sorsát, mondjuk, a gyerekemét?