Nem igazán kőműves alkat

A nyomokban Rejtő Jenőt tartalmazó legújabb nézőművészetis produkció egyetlen színésznőjével Bánovits Vivianne-vel beszélgettünk.

Az idei évadtól szabadúszó vagyok. Amikor kitaláltam, eldöntöttem, hogy ez így lesz, akkor megkerestem Esztert, hogy szeretnék velük dolgozni. Nagyon tetszett A gyáva, az EztRád, a Don Quijote; Mucsi Zolival többször forgattam már együtt különböző filmekben. Tetszik, hogy ez a csapat szívvel-lélekkel dolgozik, és hogy improvizációkból építenek előadást. Eszter mondta, hogy átgondolja és később felhívott, hogy lenne egy szerep ebben a Rejtős munkában és hogy elvállalom-e. Én meg mondtam: hát hogyne!

A piszkossak is improvizációkból készült?

Igen, az olvasópróbán még nem volt mit olvasni. (nevet) Nagyon érdekes volt, néha csak pislogtam, hogy most mi lesz. Nem volt szövegkönyv, úgyhogy sokat beszélgettünk. Pepének volt egy alapötlete, hogy a munkásemberek világából menjünk át Rejtő világába, kérdezte, hogy mit szólunk hozzá. Sokat beszélgettünk róla, hogy milyen témák, milyen ügyek kerülhetnek szóba a melósok között, ezeket felcímkéztük, és kiválasztottunk párat, amire improvizáltunk is. Amik viccesek voltak, működtek, előre vitték a cselekményt, azokat megtartottuk és dolgoztunk még rajtuk. Szép lassan körvonalazódtak a dolgok, mostanra pedig egy kész szövegkönyv van a kezünkben.

A te szereped is közben alakult?

Mikor kiderült, hogy kőműves emberek lesznek a darabban, el is gondolkoztunk, hogy az egy szem lány, mit fog ebben csinálni, hiszen nem lehet kőműves. Bár én mondtam a Pepének, hogy szívesen lennék kőműves, de mondta, hogy annak nem vagyok jól eladható. (nevet) Túl lányos vagyok, nem igazán kőműves alkat. Akkor találtuk ki, hogy a melós világba kívülről érkező valaki legyek és azt is, hogy jó, ha nőt játszom, hiszen így meg lehet mutatni, hogyan reagálnak a kőművesek, ha egyszercsak bejön hozzájuk egy csaj. Később kitaláltuk, hogy legyen Vanda a neve, és ő a főnök lánya, aki időnként intézi az ügyeket apu helyett. A másik szál a Piszkos Fred a kapitány című regényből készült, abban Vörös Karom szerepét játszom.

Melyikben érzed jobban magad?   

Nagyon más a kettő, nem lehet megmondani. Arra törekszem, hogy világosan elválasszam egymástól a két karaktert. A melós világban magamat próbálom adni, az a célom, hogy a főnök lánya úgy beszéljen, ahogyan én beszélnék, ha egy ilyen helyzetbe kerülnék. Mit csinálnék, ha az apám beküldene a munkások közé, ahová nincs igazán kedvem bemenni, de muszáj. Próbálok felnőtt lenni és határozott, de közben mégis csak egy fiatal lányról van szó, aki nem érti, hogy mit csinál ebben a környezetben. Vörös Karom egy másik karakter, kicsit távolabb áll tőlem,eléggé szélsőséges figura. Egy alvilági nő, aki gyilkol, és kemény, ez nagyon tetszik nekem. Kicsit katonásra is kell venni, de közben mégis nőiesre. Ez izgalmas, mert ha túl kemény vagyok, akkor a nőiességéből veszít a karakter. Kicsit Tom Raideres lesz. De közben meg kell tartani, hogy ő egy kígyó figura, aki csábít.

Nehéz magadat játszani?   

Filmen már sokszor volt ilyen, ott általában természetesnek kell lenni, magamból táplálkozni. Színpadon most van először, hogy teljesen naturálisnak kell lennem. Nem ijesztő egyáltalán, viszont nehéz, mert figyelni kell a hangerőre, láthatóságra, sok olyan dologra, amire filmen nem kell. Ezt keresgélem most is, ennek a határait, hogy halljon a néző, de én ne érezzem, hogy ez sok.

Melyik a kedvenc részed A piszkossakban?

Vörös Karom belépője. Ebben a jelenetben látjuk először a színpadon és rögtön nagyon magasan kezd, levezényel egy tárgyalást, halálra ítéli a Rómeó játszotta figurát és aztán még egy dalt is elénekel arról, hogy mindenkit megöl! Azt nagyon szeretem, izgalmas feladat elsőre ennyire belecsapni a közepébe. Pepe sokat segített ebben is, nagyon jó rendező, színészből közelít a jelenethez, a játék felől adja az instrukciókat. Remélem, fogok még vele dolgozni.