Állati nézések – interjú Magnus Grufoe-val
Állati nézések – interjú Magnus Grufoe-val
Talán kevesen tudják, hogy idén fejezte be a biológia msc-t és felvételizik a Durham University doktori iskolájába.
Nagyon remélem, hogy bekerülök, szeretném tovább mélyíteni a tudásomat. Egy csodálatos, új világ nyílt ki a számomra, amikor az állatok tanulmányozásába kezdtem. A médiatudomány területén hatalmas hiányosságok vannak az emberen túli entitások médiafogyasztási szokásainak vizsgálatát illetően. Sem a növények sem az állatok nincsenek rendesen feltérképezve. Emlékszem az egyik korai kutatásomra, talán első éves lehettem, a közönséges búza (Triticum aestivum) növekedésének módosulását vizsgáltam a Született feleségek első és ötödik évadának hatására. Nagyon izgalmas torzulások álltak be, a korábban kopasz vagy enyhén szőrös levéllemezek - különösen az első évados mintánál - csodás színű, dús szőrzetet növesztettek.
Mikor fordult érdeklődése az állatok felé?
Már az egyetem előtt tudtam, hogy az állatok jobban érdekelnek. Ez a búzás kísérlet csak afféle kilengés volt, közösen kellett dolgozni és nagyon tetszett egy Tali Sharot nevű lány a búzás csoportból, aki azzal hencegett, hogy Karl Marx leszármazottja. A dologból nem lett semmi, de azóta is jóban vagyunk, el szoktuk küldeni egymásnak megjelenés előtt a kéziratokat véleményezésre.
Sikeres és népszerű ember hírében áll, de úgy tudom nem volt ez mindig így. Az első állatokkal végzett kutatása nem sikerült túl jól. Mesélne erről?
Nem szeretek erről beszélni, mert tényleg igazi kudarc volt. Szintén első évben történt, túl nagy fába vágtam a fejszémet. Három házi sertést (Sus scrofa domestica) Bingót, Gungát és Ediet szerettem volna gyorsabb anyagcserére bírni, ezért levetítettem nekik az összes Transformers filmet minden nap, egy hónapon keresztül. Az zavart meg, hogy a tápanyagbevitel és az anyagcsere a második hét végére alig mérhetően ugyan, de tényleg megnövekedett. Sajnos az utolsó vetítést követő héten Bingó és Edie rögtön kimúlt. Gunga még két hétig húzta, egy kis kézi ásó szúrta át a hasát belülről, rászokott ugyanis a fémtárgyak befalására, a boncolás során öntözőkannát, szegeket, kalapácsot, vésőt, spaklit találtunk benne. Még most is rosszul érzem magam tőle, ha rágondolok. Utána két évig nem is dolgoztam amerikai filmekkel és sorozatokkal.
Most megjelent könyvében a Tyúk és vombatban van egy fejezet, ahol erősen kritizálja az akciófilmek hatását a háziállatokra. Ellenben megemlíti, hogy a hüllőkre nagyon jó hatással vannak a popcorn mozik. Ennek az alapját a disznós kutatás adta?
Egyértelműen. De azt nem akartam beleírni a Tyúk és vombatba. Úgy gondolom az állatok médiafogyasztási szokásait vizsgáló tudomány még gyerekcipőben jár, nem tenne jót a megítélésének, ha egy ilyen történetről sok ember tudna. A Tyúk és vombat egy olvasmányos, sok humorral és szeretettel megírt könyv, amit már kamaszok is nyugodtan kézbe vehetnek. Az Ön által említett fejezetben egy egészen egyedülálló kutatást mesélek el. Egy buldog párt és egy sárga anakonda párt vizsgáltunk közös laboratóriumban, szimultán! Egy hatalmas kivetítőnek köszönhetően a természetes környezet megtartásával, ám mégis egyszerre tudtunk nekik filmeket vetíteni! A Die Hard széria hatása egészen lenyűgöző volt!
Mit gondol, milyen gyakorlati haszna lehet a kutatásaink?
Azt hiszem a Tyúk és vombat egyszerre gyakorlati és idealista könyv. Persze vannak benne csupán megkapó érdekességek, hogy például a zsiráfok különösen vonzódnak Ryan Goslinghoz, mindegyik filmjét imádták; vagy hogy bár a leguánok Wes Anderson összes filmjére nagyon pozitívan reagáltak, valamiért a Grand Budapest Hotel egészen kiborította őket. Apropó Budapest! Azt tudta, hogy ennek a kis kelet-európai országnak az egyik filmrendezője a kapocs a vombatok és a birkák között? Hosszan kerestük, hogy mivel lehetne őket egyszerre megszólítani, vetítettünk nekik Jarmuscht, Tarantínót, Elem Germanovics Klimovot, és semmi! Már véletlenszerűen próbálkoztunk mindennel. Tudja mikor kezdett értőn figyelni minden vombat és birka? Amikor a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című opusz elején két kislány énekel. Rögtön az elején! Mikor a film második percében feltűnik a három temetői dolgozó, azokkal furcsán ijesztő és mégis szimpatikus kelet-európai arcukkal – leírhatatlan állapotba kerültek! Levetítettük nekik az össze Jancsó filmet és a hatás mindegyiknél ugyanilyen volt.
Az ilyen tudományos érdekségeken kívül természetesen a gazdák jó tanácsokat kaphatnak a könyvből, hogy mit kell mutatni a teheneknek a lágyabb tejet szeretnének, vagy épp testesebbet. Hogy mitől esznek igazán sokat a disznók és természetesen a tyúkokkal egy egész fejezet foglalkozik. Annyit elárulok, hogy aki szereti, ha jó sárga a tojássárgája, az ne vetítsen nekik kosztümös filmeket.
Durham Herald
John Beavers
2016. május 24.
