Scherer Péter főszereplésével zenés monodráma, az Utazás a koponyám körül, Karinthy Frigyes regényből volt a legutóbbi bemutatónk, ennek apropóján készült vele ez a beszélgetés.
Következő előadásunk
| Kutyaharapás | 05.26. hétfő 19:00 | Szkéné Színház | További előadások >>> |
Híreink
Az adód 1 százaléka sokat számít nekünk!
Támogass minket, hogy fontos témákról készíthessünk elgondolkodtató és szórakoztató előadásokat.
Adószámunk: 14674291243
Köszönjük!
A Nézőművészeti Kft. számomra most egy olyan „csúcs művet” hozott létre, amelyik nemcsak várakozáson felül JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, hanem elmondható rá, hogy olyan, amilyenre szükségünk van most. Gyulay Eszter a társulat művészeti vezetője és dramaturgja az ötletgazda, ő az, aki a szerző több mesekönyvéből az egységes ívű darabot összeállította, és ezt megrendezte.
Van valahol egy hely, odabent, egy dióban, ahol Kicsibácsi, Kicsinéni meg Imikém, a bádognyúl lakik. Nem mennek sehová. Néha kinéznek az ablakon, de odakint nincs semmi. Semmi olyan, amiért érdemes lenne kimenni.
Az elmúlt évadban próbáról forgatásra, forgatásról előadásra sietett – huszonkét különböző produkcióban játszott, de nem csak a deszkákon, hanem a filmvásznon, képernyőn is láthattuk. Az utóbbi hetekben viszont lecsendesedett az ő élete is, a hazatérte utáni házi karantént követően szülővárosában, Székelyudvarhelyen lehetett találkozni vele hosszú sétái során.
Egyik legeredetibb színészünk, de magáról csak nagyon ritkán árul el bármit is. Most azonban (szinte) mindent megtudhatunk róla, amire mindig is kíváncsiak voltunk: Mucsi Zoltán a Bérczes Lászlóval készített beszélgetőkönyvben őszintén és kendőzetlenül vall szakmáról, magánéletről, melós apáról és arról, végül miért alakult úgy, hogy nem géplakatosként élte le az életét.
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője.
Kezdetben, Katona László mozdulatlanul és némán is beszédes figuráját látva, Oblomov jut eszembe. Ettől egyfajta (irodalmi) időutazásba kezdek, van idő rá, mert a színészek már a bevilágított színpadon ülnek, míg a publikum komótosan helyet foglal.
Bár elsősorban dramaturgént dolgozom, a Kalap már a második rendezésem itt a B32-ben. Hasonlóan a Madárka című első munkámhoz, személyes motivációból választottam az anyagot. Oliver Sacks könyve régóta a kedvenceim közé tartozott, és most éreztem úgy, hogy a barátaimmal szívesen megpróbálnék egy előadást készíteni belőle.
Eleven éjszakával kezdődött, tavaszi karantén lett belőle. Nyáron jókedvünk volt, elkészítettük a Kicsibácsit. Aztán elindult Kartonpapa rendet tenni, de a második hullám megelőzte.